Capitan története nem egy filmforgatókönyvből származik. Ő egy valós kutya, aki hűségével még azokat is megszólítja, akik nem tartják magukat különösebben állatbarátnak. Az ő története nem más, mint az örök ragaszkodás élő példája.
2006-ban Miguel Guzmán, egy argentin férfi, elhunyt. A családja összegyűlt a temetésre, a család kutyája, Capitan azonban nem sokkal ezután eltűnt. A keresés eredménytelen volt – plakátokat tettek ki, minden sarkot bejártak, de Capitan nyomát sem találták.
Egy hét telt el így, amikor valaki a helyi temetőben, késő este, egy kutyát látott feküdni egy friss síron. A temető gondnoka értesítette a családot: Capitan ott feküdt Miguel sírján. Haza akarták vinni, de Capitan nem maradt otthon. Minden este nyugtalanul sírt, kaparta az ajtót, és elindult vissza. Több, min öt kilométert gyalogolt, hogy újra ott lehessen – ahol a lelke szerint a helye volt.
A gondnok hamar megismerte a különös, időhöz kötött látogatót. Pontban este hatkor megjelent a kapuban, beengedték, és reggelig ott maradt. Hét éven át minden áldott este őrizte a sírt. Nem kért semmit. Nem várt cserébe szeretetet. Csak ott akart lenni.
Capitan története sokak szívét megérintette. Egy kutya, aki nem felejt, aki évekig hűségesen tér vissza a szeretett gazdához – még akkor is, ha az már nem lehet vele. Ebben a történetben nincs túlzás, nincs díszlet. Csak egy kutya, egy sír és a szeretet.
Ha valaha is kételkednél abban, hogy a szeretet túlél mindent, gondolj Capitanra. Mert ő bizonyította: az igazi hűség nem múlik el a halállal sem.
